A gyerek fejlődése

A gyermek fejlődése

 

 

Óvódától az iskoláig!

Fontosnak tartom a játékot. A játék a szocializáció, a viselkedés sajátos formája,emberi tevékenység. Magáért a tevékenységért végzett munkának tekinthetjük, amely közben a gyermek képességeket szerez és fejleszt. A játék is fejlődésen megy át, minden kornak megvan a jellegzetes játéka. Szükséges: idő, játszóhely, fantázia, tárgy, amiből játék lehet. Nyugodt lelkiállapotot igényel, a külvilágtól elvonatkoztat


A játék típusai

Gyakorló játék: elősegíti a közvetlen környezettel való ismerkedést, mozgásformákat fejleszt. Cél nincs; az öröm, a mozgás a fontos. 2-3 évesen alkotó játékot játszik, motiválja az az öröm, amellyel az alkotás jár. Összerak, szétszed. A szín, a hang meghatározó lehet ebben a tevékenységben, fejleszti az érzékelést.
Montessori megfigyelése: „A gyermek első éveiben jobban kedveli az alkotó munkát, mint a kész játékot. Így érthető, miért szereti már a kisgyermek is annyira az építőkockákat, amiből ő csínálhat valamit.”Határozott terve van, pl. a dobozból, kockából garázs, a homokból torta lesz. A játékszer mellett a képzelet lesz a meghatározó. Fejlettségére jellemző, hogy a környezetet, a felnőttek tevékenységét mutatja be, utánozza.
 Gyakori a „megjátszás”: nem vagyok baba, kislány vagyok, nagy fiú stb. Új motívum a tagadás. Önállóan akar mindent, ezért konfliktusok alakulnak ki a felnőtt és a gyerek között.va zajló tevékenység, amely nem sürgethető.

Az éntudat alakulása

A hároméves kor még a „dackorszak” , az „én akarom” viták kora. Részt kíván venni a felnőttek munkájában. Ilyen a takarítás, felmosás, főzés, mosogatás. A szerepjátékok már nem elégítik ki, valóságban is részese szeretne lenni a mindennapoknak. Alkatilag még sok feladat nehéz számára, de port már törölgethet. 3-4 évesen már szívesen segít, és egyre ügyesebb. Hagyjuk boldogulni, ezzel is növeli ismereteit. Takarító-felszerelés vásárlásával segíthetjük, és egkérhetjük, söpörje fel a szobáját. Ebben a korban még nem az eredmény a fontos, csak az, hogy tevékenykedjen. Ha rá is un, és befejezés nélkül hagyja abba, dicsérjük meg, milyen ügyes volt.

4-5 évesen egyre megbízhatóbb, a feladatokat, kéréseket boldogan teljesíti. Dicsérettel ne fukarkodjon az, aki megbízta a gyereket. Megéri, mert üszkeséggel tölti el, ha megkérjük, hozza be pl. a kenyereskosarat, rakjon szalvétát az asztalra. Fontosabbá válik elvégezni a feladatot. Az 5-6 éves meglepetést is szerezhet azzal, ahogyan segíteni próbál. Ne dorgáljuk akkor sem, ha kárt csinált, igyekezetét, szándékát vegyük figyelembe. A játék és a munka között elmosódnak a határok, a „segítés” a lényeg.

Mindennapok az óvodában

Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása: Az óvodáskorú gyermekek magatartását még erősen befolyásolják érzelmeik. Személyiségükön belül az érzelmek dominálnak, ezért elengedhetetlen, hogy a kicsiket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteli légkör vegye körül.
Ezért fontos, hogy:

• már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék őket;
• az óvó néni-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív érzelmi töltés jellemezze;
• az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és én tudatának alakulását, engedjen teret én érvényesítő törekvéseinek;
• az óvoda teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse társas szükségleteit, nevelje a gyermeket a másság elfogadására.

A szocializáció szempontjából nagy jelentőségű a közös élményekre épülő, közös tevékenységek gyakorlása. Ezek során fejlődnek a gyermekek erkölcsi tulajdonságai (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratuk (ezen belül: önállóságuk, önfegyelmük, kitartásuk, feladattudatuk, szabálytudatuk). Ebben az életkorban a gyerekek már igénylik is, hogy hasonló korú társakkal játszhassanak, beszélgethessenek, tevékenykedhessenek együtt. Nagyon sokszor már itt tanúi vagyunk az első „szerelmek” kialakulásának, amit az érintett felek nagyon-nagyon komolyan gondolnak.

A gyermek megismerése rajzain keresztül

A gyermekrajz minden esetben üzenet., képi nyelven megírt beszéd, amelyet a közlés igénye hoz létre. Két részre bonthatjuk: a verbális üzenet maga a téma, a non-verbális pedig a kidolgozás technikája, módja. Ha a kisgyermek nagyon korán beszélni kezd, általában kevésbé rajzol kifejezően, és kevesebbet is rajzol, mert érzelmeit, indulatait, mondanivalóját szóban mondja el. Amelyiknek viszont a beszédfejlődése lassabb, az a rajzolással fejezi ki mindazt, amit a külvilággal tudatni szeretne.
Minden élmény, megélt dolog, érzelmi állapot grafikus jellé alakul. A gyermek nem azt rajzolja le, amit lát, hanem amit tud, ami a véleménye a dolgokról. Ezért nem is szabad a kisgyermeket rajzolni tanítani, mert ezzel megakadályozzuk azt, hogy a tudattalan élményei szabadon megjelenjenek „alkotásaikban”, s belekényszerítjük az általunk ismert, begyakorlott sablonokba, s ezzel csökkentjük kreativitásukat.
Amit meg lehet mutatni nekik: különböző technikák és a hozzájuk tartozó eszközök használata: ceruza, zsírkréta, festék, stb. Fontos, hogy minél több színt biztosítsunk számukra, hogy pillanatnyi lelkiállapotukhoz és mondanivalójukhoz megtalálják a legmegfelelőbbet.

A „grafológia” görög eredetű szóösszetétel, amelynek első eleme a grafo írást, kézírást, rajzot jelent, a második a logos szóból származik, amelynek a jelentése tudomány.
Grafológia = Írástudomány. Az írás nem csupán kézírást, hanem minden embertől származó, valamilyen írásfelületen megjelenő nyomot magában foglaló jel, firka, rajz, kép, graffiti. Ebből következik, hogy az írásból, rajzból, jelből felfedezhető emberi lelket, a személyiséget vizsgáló tudomány.